Kis csapatunk megindult pénteken, helyi idő szerint délután 3 óra után nem sokkal. Illetve csak indultunk… volna!

Ugyanis történt, hogy a rendelkezésre álló 3 személygépjármű egyike nem igazán indult el. Miután megállapításra került az akkumulátor-meghibásodás ténye, nekiláthattunk a hibaelhárításnak. Itt akadtak komoly gondok, melyek leginkább a hozzá nem értésre vezethetőek vissza, úgy is, mint hogyan is nyílik ennek a kölcsön-cégesverdának a motorházteteje, illetve hol is lehet az akksi a sok(kk) műanyag takarólemez alatt J
Arról már nem is szólnék bővebben, hogy először láttam férfiembereket járó motorú autó akksijára bika-kábelt csatlakoztatni…..

Frankón, nem fogtak gyanút a szikrázásra, és enyhébb füstölésre sem. Mindegy is, nem mi lennénk, ha csak úgy szimplán elindultunk volna, ugye, nekivágtunk az útnak. Hihetnénk, hogy innen már egyenes, sima út vezetett Noszvajra. De nem! Sikerült nem felhajtani az M3-ra, de ezt is megoldottuk (bár szerintem a választott módszert egy jogsi bevonással honorálták volna az illetékes szervek, ha észreveszik), és végre autópályára hajtottunk. Nem merülnék el bővebben az útleírásban, gyakorlatilag zenelejátszással szórakoztattuk magunkat, már ha valakinek szórakoztató az, hogy a verdában ülő 2 pasi egymás kezéből kapkodja ki az mp3 lejátszókat, és 35 másodpercenként számot váltanak J 3 autós kis konvojunk 3 különböző útvonalon, közelítette meg a célállomást, és hihetetlen módon szinte egyszerre érkeztünk a kibérelt objektumhoz, és birtokba vettük azt.

Nem is nagyon fejtegetném, gyönyörű szép volt minden, a ház, a kert, a társaság jó volt, mint mindig, jól fogyott a jäger, a pezsgő, a sör, meg minden. J Némi berendezkedést követően elleptük a kertet, és ráhangolódtunk a Noszvaj-feelingre. Gáborunk gitározott, dalolásztunk, közben Bogi felnyársalt 11 adag szalonnát, majd az érdeklődés hiányában el is kezdte sütögetni mind a 11et, de egy idő után reménytelennek tűnt a feladat, így csatlakoztak a többiek is. Részemről tatár bifszteket vacsoráztam, bár ahogy elnéztem ezt jól tettem, mert az érdeklődés hiánya miatt nem egy nyárs égett kormosra J

Szombaton sikerült mindjárt hajnal negyed hatkor megébredni, de mivel ez mégiscsak nonszensz, még kb. fél hétig vergődtem az ágyban, aztán felkeltünk Ildivel. Kávéfőzéssel, rendrakással, és erőteljes időjárás-javító meditációval töltöttük a reggelt. Tán 8 óra sem volt még, mikor nekiindultunk reggeli beszerzőútra, szépen felöltöztünk, meg minden, hogy hát felmérjük a helyi viszonyokat, és elindultunk….. A ház sarkához érve le is tettem a hosszas sétáról, ugyanis a bolt az épületBEN volt, így a kapun sem kellett kitennünk a lábunkat. Mivel időközben szakadni kezdett az eső, annyira már nem is bántuk.

Szépen lassan mindenki ébredezni kezdett (aki meg nem, annak rásegítettünk egy kis muzsikaszóval J ), és elköltöttünk egy jófajta kollektív reggelit. A napi tervek, miszerint megyünk Egerbe várost nézni, illetve Szépasszony Völgybe borocskázni, dugába dőlni látszottak, részint az eső miatt, részint pedig amiatt hogy a csekély számú jogosítvánnyal rendelkező résztvevőnek a kezében már 10 órakor kiürült jägeres, és pálinkás kupicák voltak. A társaság ambiciózusabb része (konkrétan Julcsi, Zoli, Ildi, meg szerénységem) nekiindultunk a helyi buszjárattal, hogy már csakazértis bemegyünk. Ja, mentünk is volna, ha menetrend szerint jött volna a busz, de nem, így némi pszichológiai ráhatással csak rávettük Zolit, vigyen be minket verdával. Mást ne mondjak nincs is szebb, mint rendületlenül szemerkélő (na jó, szakadó) esőben várost nézni. Végül bemenekültünk egy cukrászdába, ahol rossz volt a kávé, Julcsi arcát felidézve a fagyi se lehetett nagy szám, Ildi tiramisujáról nem is szólva, így hát célba vettük a Völgyet. Addigra már eléggé elcsigázott voltam, ugyanis a kis bőr balettcipőcskémmel beletrappoltam egy bokáig érő pocsolyába, így a komfortérzetem a búvárbéka alsó fertályát súrolta. Alulról.

Beszereztük amiért mentünk, az egyik pincében szerény félórát kellett várakoznunk a sorunkra, de mi ezt cseppet sem bántuk, mert akik miatt várnunk kellet: a békéscsabai vízilabdacsapat ifi válogatottja volt (hangos sóhaj), ami lássuk be azért nyilvánvalóan nem volt egy utolsó látvány. Sőt! J Ugye Ildi??????

Közben szépen telt múlt a nap, így visszavettük az irányt Noszvajra.

Nekiláttunk a pörkölt előkészítéshez, közben a nap is már-már majdnem kisütött, és Joe is megérkezett, szóval minden jól alakult.

Lassacskán nagyjából mindenki megkerült, ami szerencse is volt, mert irdatlan vihar érkezett, nem győztük a bográcsot menteni, még jó hogy volt kis kerti konyha, mert nem hiányzott a pörköltből a borsónyi nagyságú jég, ami esni bírt!

De ugye örökké nem eshet, szerencsére. Telt múlt az est, főtt a vacsi, iddogáltunk (ezt muszáj volt, mert eléggé lehűtötte a levegőt az a laza kis jégeső J ), és történelmet írtunk…..
Boglárkám ugyanis volt oly kedves, és jó, hogy megkoronázta szerény személyemet, és megalapítottuk a királyságomat! Viszonylag gyorsan belejöttem a birodalom irányításába, kiosztottam a posztokat, végtére is egy jól működő királyságban mindenkinek fontos feladata van, ugye.

Csakhogy a népem egyes tagjai nem voltak túl együttműködők, így hullottak a fejek, persze csak elméletben, bár itt jegyzem meg a hóhér nem végezte valami jól a feladatát, mert pl. Petit biztos vagyok benne, hogy minimum is 16x lefejeztettem, aztán ma reggel is még itt vigyorgott J

Innentől kezdve némiképp zavarosan az emlékeim, de ez egyenesen arányos az elfogyasztott alkoholos italok mennyiségével! Emlékszem, hogy énekeltünk, Gáborunk (mint udvari muzsikus) húzta a talp alá valót, aztán lassan, de biztosan a vacsora is elkészült. Meg táncoltunk is, bár erről emlékem nincs, viszont láttam fényképen J Megvitattuk első társalkodónőmmel Bogival a birodalom fontos kérdéseit, hullottak a fejek…
Aztán egyszercsak éreztem, hogy rettentő jól esne vízszintbe kerülni, így a hálótermembe vonultam, és nyugovóra tértem.

Csúnya fejfájásra ébredtem vasárnap, és természetesen szikrázó napsütésre. Gondoltam igazán jót tenne egy frissítő zuhany, így a fürdőszobába vonultam, aholis egyből kipattant a szemem, midőn megpillantottam a fürdőkádban uralkodó állapotokat, ugyanis királyságom néhány rendetlen (nem mellesleg előző nap több ízben lefejezett) tagja elmulasztotta az éjszakai fürdőzést követően azt maga után kizuhanyozni. J Szerencsére a ház (ideiglenes uralkodói kastély) több fürdőszobával is fel volt szerelve, és egy jó fél órával később, zuhany, fogmosás, pár kávé, és redbull után ismét embernek éreztem magam.

Ildivel összerántottuk a konyhát, reggelit készítettünk, és elköltöttük azt a teraszon, a verőfényben, és átadtuk magunkat a napfürdőzés örömeinek.

Előkerültek a szekrény mélyéről a buborékfújókák is, hát nem hittem volna még pénteken, hogy ennyi felnőtt embert le lehet kötni több mint fél órára buborékfújókkal! Mindenesetre nem volt egy utolsó látvány, ahogy úszott a szappanbuborékban a noszvaji völgy.

Ezek után Péterünk megcsillogtatta tollaslabdázói „tehetségét” többek nem kis mulatságára, aztán inkább visszapártolt a jól bevált csocsóhoz.

Az időjárás megütötte azt a mértéket, amikor az ember késztetést érez, hogy a plédeket kiterítse a fűre, és intenzív döglésbe fogjon a szikrázó napon. Eszünk ágában nem volt hazajönni!

Királyi fenségem virágfűzért kívánt hajkoronájába, ehhez még saját kezűleg hajlandó is volt összeszedni a sárgálló alapanyagot a domboldalból. Hűnek hitt alattvallóim közben megpróbáltak holmi puccsokat végrehajtani, de hát… hagyjuk is, balga ötlet volt…. Azért is van még csak fej a nyakukon, mert felismerni véltem a megbánás jeleit J Ja, és mert szépséges koszorút fontak nekem!

Bármennyire is fájt, lassan csak el kellett indulnunk haza, hogy véget érni nem akaró autókázás után hullafáradtan bedőljünk az ágyunkba, és felkészítsük lelkünket erre a csodás hétfői munkanapra.

Mindent összevetve tökéletes hétvége volt, jókat ettünk, ittunk, áztunk, még tán szerelem is szövődött, hálás köszönet Petinek, hogy leszervezte, menjünk máskor is!!!

Az egy ami fáj: Végül csak nem tanultuk meg a faszappanos dalt J